Darumadár

A darvak rendelt seregben, egyik mindenkor elől menvén, járnak. Őrállójok vagyon, midőn alusznak, ki egyik lábában követ tartván, ha valami érkezik, azt leejti, hogy így a többi is felserkenjen. Az ő elmeneteleknek és hazajöveteleknek idejére ezek is számot tartnak. Ha szél támad, ék formára rendeltetett seregbe állanak hirtelen, ha pedig csendesség vagyon, újhold formát tartanak járásokban. Ha a saskeselyő reájok támad, kereken állapodnak együvé és így készségeket megmutatván, a keselyő szégyenvallva megyen el. A repülés közben a hátulsók az elsőknek hátokra teszik nyakokot és úgy könnyítdegelik fáradságokot, melyet, hogy az első nem cselekszik, elfáradván, hátulsó lészen végre; ezent írják még a szarvasokról is. (Magyar enciklopédia, 1655.)

Ebben a blogban a darumadárral foglalkozó írásaimat (pontosabban egy hosszabb irományom részleteit) közlöm. Ezeket tudományos terminológiával talán művelődéstörténeti jellegűeknek lehetne nevezni.

Valamikor régen, a kilencvenes évek második felében, történeti ökológiai próbálkozásaim közben folyton azzal kellett szembesülnöm, hogy túlságosan nagy fába vágom a fejszém. A kutatni kezdett témák egyre csak terebélyesedtek, mind nehezebbé vált eligazodni a hatalmas forrásanyagban. Ekkor választottam a darvakat, hiszen gyakran fordultak elő az általam akkoriban forgatott munkákban, és úgy véltem, viszonylag egyszerű, áttekinthető, vagyis "jól megírható" témáról van szó. Aztán teltek az évek, és nyilvánvalóvá vált: tévedek. Ahogyan duzzadt az anyag, egyre szenvedélyesebben vetettem bele magam a gyűjtésbe (verses kötetek egész sorát olvastam végig pl. csupán e madarak nyomait kutatva). Ismerőseim, rokonaim igyekeztek segíteni számomra, ám mind reménytelenebb helyzetbe kerültem. Úgy emlékszem, készítettem egy egyetemi dolgozatot az akkor éppen meglévő anyag alapján, ám a kutatás akkor nem ért véget. 15 év is eltelhetett, mire rászántam magam, hogy "befejezzem" a munkát, vagyis készítsek egy többé-kevésbé "kész" változatot.

Az anyagot igyekeztem megszűrni, a távoli (pl. kínai, japán vagy indián) kultúrákból származó érdekességeket mellőztem, még akkor is, ha azok kapcsolódtak a magyar szimbolikához.

A végeredménnyel egyáltalán nem vagyok megelégedve, a jelenlegi körülmények között azonban ennyiben hagytam a dolgot. Tudom, kényes néprajzi és történelmi anyagokat "összemosni", a különböző, esetenként egészen távoli korok eseményeit párhuzamba állítani stb. Néha nem állhattam ellent a csábításnak, hogy összefüggéseket feltételezzek ott, ahol azok talán nincsenek.

Úgy gondolom, az anyag akkor válna teljesebbé, ha képekkel, zenével, sőt akár még filmmel (pl. tánccal) lehetne színesíteni. Erre is kísérletet teszek a következőkben.