A darvak az ő közönséges nevezeteket vötték a magok szava zengésétől, kik midőn a földrűl felrepülnének, sőt midőn az ég alatt magasan repülnekis mind csak dru, dru, drut kiáltanak, innét költ a daru nevezet. Plutarchos Ibicus bosszúállóinak nevezi őket. Mert midőn Ibicus poéta együtt tolvajokra akadott volna, vévén eszébe, hogy maga életét semmiképpen miattok meg nem tarthatná, a feje felett repülő darvaknak kezde reménykedni, hogy az ő haláláért álljanak bosszút. Idő múlva ezen gyilkos tolvajok azon helynek piacán, a holott a megöletett poéta lakott megtelepedvén, valami darvak nagy krukogással repülnek vala fejek felett, amelyre a tolvajok így szólnak vala egymás között: Ihol vannak az Ibicus bosszúállói. Az előtt pedig régen öletett volt meg az szegény Ibicus. Ezt az ő csúfolódó szavokat valami olly hiteles szavú ember megtalálja hallani, bémondja a magistratusnak, és megfogdosván őket, a csigázás közben kivallják, hogy ők ölték légyen meg a szegény Ibicust.
Némelyek ezeket Palamédes madarainak is nevezik. Ki felől azt írják, hogy ez a Palamédes a darvak repülésének sokféle formáiból (a minémű figurák szerint szokták ők ottan-ottan fenn való repüléseket változtatni) bizonyos írásra való betűket talált és formált volna. Jóllehet pedig ezek a madarak szilajoknak láttatnak lenni, mindazáltal megfogatván, hamar és könnyen megszelídíttetnek, s meg is taníttatnak táncolásra és valaminémű magaviseléseket az ő mestereik elébe ád, mind azokban őtet követik, és fejeket hol nagy magasan felemelik, hol öszve vonszák, szárnyokat kiterjesztvén nagy krukogással karingósan táncolnak. Azonban sok szép dicséretes jóknak példái is találtatnak ő bennek. Úgymint: a darvak sok dícséretes jónak példái is egyben, hiszen:
I. Az ő tulajdon nemeket s felekezeteket minden egyéb madaraknak felett szeretik.
II. Holott sokféle madarak különvaló magános életet szeretnek élni, a darvak mindazáltal az egymással való társalkodást szeretik, mint a repülés, mint az élődés közben.
III. Akárminemű madarak között is alig találtatik a szép rendnek oly szorosan való megtartása, mint a darvak között. Mert repülés közben bizonyos kalauzt szoktak magok eleibe rendelni, még pedig azt aki minden idővel mind afféle forgással a többit felülmúlja. Hasonlóképpen utól is a sereget ollyak rekesztik bé, akik a többinél mind idősebbek s mind pedig ravaszabbak: az ifjakat és tudatlanokat pedig a sereg közepibe szokták rendelni. Amelly egészen a régi tanult vitézek szokott rendtartásoknak formája, kik között is a legserényebb és erősebb vitézek mennek elől; de azért utólis a sereg igazgatásra nem alább valók rendeltetnek, a cseléd pedig mindenkor a középre állattatik, hogy mindenben az utánnok valóktól hallgassanak.
IV. Ha mikor a kalauzdaru az elöljárásban megfárad, az osztán hátrább marad, és az öregek közül annak helyébe menten hasonló jó kalauz állattatik, melly olyankor is megesik, midőn a felettébb való krukogás miatt szava rekedezni kezd, hogy már sikoltásával a többit nem annyira nógathatja, hogy siessenek utána.
V. Igen magasan is szoktak a darvak repülni, hogy azokat a tartományokat ahova igyekeznek, még nagy távolról megláthassák. Midőn szép csendesen repülnek, olyankor szép tiszta idő következést jelentnek; de midőn felette sietnek, és igen-is krukognak szélvészet jelentnek, s olyankor alább is járnak. De helyesebben értenek azok felölök, akik azt mondják, hogy ez okáért kiáltnak s krukognak annyira, hogy annál inkább egymástól messze ne maradozzanak.
VI. Éjjel mindenkor egynéhányan közülük hűségesen strázsálnak, hogy a többiek bátrabban alhassanak. Akik strázsálnak pedig, azok egy-egy követ tartanak a fél láboknak körmei között, a másikon pedig veszteg állnak. Ha mikor azért a strázsák eltalálnak alunni, a kőnek a körmök közül való kiesése által menten felserkentetnek. A strázsa mindenkor felemelt fővel vigyáz, és ha mit lát, menten nagy krukogással hírré adja. Ezt a fél lábában követ tartó darut címerül a könyvnyomtatók választották közönségesen maguknak, nagy serénységeknek jeléül, melly bizony mindenek felett ebben a rendben lévő emberekben megkívántatnék. Noha közönségesen minden vigyázó istenes magistratusok, prédiátorok, és jó igyekezetű deákok ezzel címerül méltán élhetnek. Filoxénus pedig, a nagy egyes borihatóknak régi megbűzhödt emlékezetű fejedelmek a darunak nem vigyázásban való serénységének követésére, hanem a bővebben s gyönyörűségesebben való boritalra magának s követőinek, három singnyi daru-torkot kívánt volt a nagy Jupitertől.
VII. Felette nagy álmélkodásra méltó pedig, aminemű módokat a darvak az ő repülésekben tartanak. Mert néha a Δ nevű görög betűnek avagy három szegeletnek formáját mutatják; melyet Ambrosius D betűk rendinek nevez. Cicero pedig A Természetről írott 2. könyv így elmélkedik: Kicsoda nem csudálkoznék azon, amit Aristotelés is igen dicséretesen meg-jegyzett: Hogy midőn a darvak a meleg tartományokra igyekezvén, a tengerek felett által mennek, három szegeletű formába rendelik magokat. Amelly formának felső szegeletitől a vélek ellenkező aer avagy szél meghasíttatik. Annakutána lassan-lassan mind a két oldalról, mint valami evedzőkkel az ő szárnyokkal menetelek azonképppen segíttetik. A három szegeletnek hátulja pedig.mellyet a darvak repülésekben tartanak mint a hajónak fara a széltől segíttetik. Kiki pedig közülük fejét s nyakát, az előtte repülőnek farára teszi: mellyet mivelhogy a legelső vezér daru nem cselekedhet, nem lévén kinek vesse fejét; tehát megfáradván hátrább marad, hogy ő is megpihenhessen, és helyébe más áll azok közül, kik már megpihentek, és ezt a rend változást egész útjokban megtartják. Ezek Cicero szavai. Néh az ő menetelekben ezt a formát Y néha pedig ezt (ford V) követik. De amint feljebb is említém, a seregnek ilyen módon Δ három szegeletre rendelésével, a levegő ég legkönnyebben meghasíttatik. A mellyből mindazáltal néha hat szegelet is formálódik főképpen mikor reájok szél támad. A hat szegeletű formában az ő vezéreket egyaránt láthatják, és egyik a másik látását meg nem akadályozhatja, mert mindnyájan szél mentében egyaránt mennek; soha pedig szél ellenében nem mennek, hanem csak mikor szaladni kényszeríttetnek. Ellenkezőképpen cselekszenek pedig a halak, mert ők mindenkor inkább víz ellenében szoktak úszni.
VIII. Igen kerülik pedig a darvak a téli hidegnek elérkezését, hogy még jó időben megtérhessenek szokott céljokra. Kik a perzsiai királyok módjára mindenkor másutt nyaralnak és másutt telelnek. Egy-egy napon pedig felette nagy utat visznek végbe, mivelhogy messze földre igyekeznek, hogy ott is az embereket szintén az őszi mag vetés közben foglalatoskodva találják, hogy mindjárt magoknak mind alkalmasabb szállást, mind pedig bőséges eleséget kaphassanak. Valameddig pedig az ő utjok tart, mind addig azt a feljebb említett rendet megtartják, mind az aluvásban, mind a strázsálásban, s mind pedig kalauzságban és elől-járásban, mert egy néhány óráig egy rendbéliek, azután pedig más rendbéliek vigyáznak. Mikor Ciliciából megindulnak, és már a Taurus hegye felé közelgetnek, a holott számtalan sok saskeselyűk laknak, ott azért a darvak egy-egy követ vesznek szájokba, hogy azzal a krukogástól magokat megtartóztathassák, hogy így a sasok körmeit inkább elkerülhessék, azt az útjokat pedig éjjel viszik véghez, hogy a sasoknak hírekkel se légyen azon által való menetelek. Midőn pedig a sast látják feléjek repülni, menten kerek formára rendelik seregeket, mert különben nem örömmel bontják meg rendeket, hanem ha vagy sast vagy madarászt sajdítanak vagy pedig idő változást éreznek. Valamikor azért a tengeri hajósok látják, hogy a darvak rendeiket bontogatják, olyankor veszedelmes szélvésztől tartanak.
IX. Olly nagy kegyesség vagyon az darvakban, hogy ha vészik eszekbe, hogy valamely társok elmaradott vagy eltévedett, szüntelen való krukogással azt felkeresik, és magok közé hívják.
X. Közszokások ez, hogy az álló tók-béli kákával szokták magukat tisztogatni.
XI. A szőlő-fának vize ő nékiek halálos méreg.
XII. Jóllehet sok-féle dicséretes jónak címerei találtatnak a darvakban, mindazáltal ez igen megjegyzésre méltó őbennek, hogy gyakorta olly rettenetes gyűlölségre gerjednek fel egymás ellen, hogy halálosan vívnak meg egymással, úgy annyira, hogy készebbek az embert megvárni, és tőle a viadal közben elfogattatni, mintsem az egymás cibálást félbe hagyni. Ebben pedig méltán hasonlíttathatnak a darvakhoz ahoz a keresztyén nevet viselők, akik a Krisztus Jézust vallják, azon egy keresztséget tartják, azon egy örök idvességet is várják, s még is a vallás iránt oly rút ördögi gyűlölséggel viseltetnek egymás ellen, hogy készebbek mind a két fél a pogány török birodalma alá hódolni, hogysem nind az ő fele-más atyafiaival Isten szerint való egyességre hajlani. Ez legyen elég az darvaknak az ő természeti tulajdonságaikról. Melyekben igen szép kiábrázolását láthatjuk a dícséretes formájú rendtartást követő respublikának.
1. Mert miképpenhogy a darvak a magok nemeit felette igen szeretik, és egymással szoros barátságot tartnak, egyik a másikot nem fenyegeti, s nem is irigykedik reá: azonképpen dicséretes respublika az, melyben sem a fő magisztrátus, sem a főbb tisztviselők az ő méltóságokban fel nem fuvalkodnak, és mód nélkül való adózással az alattok valókat nem terhelik, hanem tisztek szerint azokat cselekszik, amelyek hozzájok illendők, egyéb dolgokban az alattok valókat magokkal egyenlőknek tartják.
2. Miképpenhogy a darvak a tisztviselést az öregekre bizzák: azonképpen a jól rendeltetett respublikában a méltatlanokat becsületes tisztekre való vágyakozásokban meg kell gátolni. Mert miképpenhogy régenten Faëton tudatlansága miatt az egész földkerekséget felgyújtotta volt: azonképpen jaj annak az országnak, melynek értetlen s éretlen királya vagyon. Préd. 10:14.
3. Miképpenhogy a darvak bizonyos rendet tartnak magok között a vigyázásban, aluvásban, elől-járásban: azonképp: boldog respublika az, amelyben semmi személy válogatás /?/ sem uralkodik, hanem az egyenlők között mindenek egyenlőképpen folynak. Mert (amit szoktak szólni) Akik egyet értnek, senkit meg nem sértnek.
4. A darvak a telet szorgalmatosan kerülik, s el is költöznek előtte: azonképpen boldog respublika az, mely még a hadakozás előtt jó idején megerősíti magát.
5. Miképpenhogy a darvak a saskeselyűt meglátva menten egy trupba verik magokat: azonképpen szép egyes népnek a közönséges szükségnek idején egymástól nem illik maga segítségét megfogni, hanem inkább minden erejeket egybe kell csatlani. Mert nem szintén dicsérendő Xenofontól feljegyeztetett ím e mondás, akárkié lőtt légyen is az: A hadakozásnak idején az okos ember úgy alkalmaztassa magát, hogy ha lehet egyik ellenkező félnek se legyen barátja.
6. Ismét. Valamiképpenhogy a darvak az időváltozást annakelőtte jóval is megérzik, és olyankor kényszeríttetnek az ő szokott rendeiket megváltoztatni: azonképp valamikor a nép között minden jó rend fenékkel felfordul, bizonyos jele, hogy hamar időn szomorú változása következik annak a népnek.
7. És utólszor. Miképpenhogy a szőlő-fának vize a darvaknak halálos méreg, s meg is öli őket: azonképpen a szőlőtő levének felettébb való itala, a szüntelen való részegeskedés, fajtalan élet, egyenetlenség akármely respublikának halálos mérge, és elpusztulására igen nagy által-út. Annakfelette a daru ábrázolója a bölcs és serény embernek is. És így mind ezek a feljebb említtetett dolgok külön-külön is, igen szépen alkalmaztathatnak mind az eklézsiai, mind a cselédi, mind pedig a közönséges polgári rendre.
Miskolczi Gáspár: Egy jeles vad-kert. Lőcse 1702. 318-324. o. (A fordítás 1691-ben készült.)
A könyv már elérhető az interneten is:
http://real-r.mtak.hu/614/1/RMK_I_1658_Rath_0484.pdf
