Kölcsey Ferenc: Csolnakon
Ültem csolnakomban
Habzó vizen,
Hallék zúgni darvat,
Röptébe fenn.
Röpülsz égi vándor,
Föld s víz felett,
Vajha szállni tudnék
Én is veled!
Indultál keresni
Más jobb határt,
Langy tavaszt, virítót,
S tenyésző nyárt.
Én is, hajh keresnék,
Szállván veled,
Más boldog határon
Hű fedelet!
Lelnék én tanyácskát,
És szép eget;
Hol telet ne látnék
S búfelleget;
Hol teljes reménnyel,
Mint szivárvány,
Tűnne fel minden nap
Más nap után
S ott, hol esti szél leng,
Zöld fák közül,
Forrás ömledezne
Kunyhóm körül.
Isten hozzád, csolnak,
S te vészes part,
Hű kegyes nyit ott rám
Remegő kart.
Ülök csolnakomban
Habzó vizen,
Hallok zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpülj, égi vándor,
Föld, s víz felett,
Sorsom, ah, nem adta
Szállnom veled!
