Juhász Gyula: Téli éjszakákon
Az emberek, az élők és halandók
Elmúlnak tőlem lassan, csöndesen
És becsukódnak minden földi ajtók
És beborul egem és életem.
Az ifjúsággal a szerelem elmegy
A mennyei és földi szerelem,
Az örömök utolsót énekelnek
S a bánatok maradnak csak velem.
A bánatok s a régi, boldog ősök,
Magyar költők, tündöklő, végtelen
Dicső sorokban az áldott elődök,
Ők súgnak szellemhangokon nekem.
Balassi, Csokonai és Petőfi,
Arany, Tömörkény. És én figyelem
E hangokat, mint darvakat a téli
Magányos, hűvös, ködös éjjelen.
Lelkem szeme szent röptüket idézi
S hozzájuk hangolom az énekem...
Juhász Gyula: Darvadozás (1925)
Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.
Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.
Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.
Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.
Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.
Juhász Gyula: Tibiscus partján (részlet)
Római prétor jár az avaron,
Szívében új, magányos fájdalom,
Idegen tájnak fáj a lelke,
A lusta víz, az álmatag ladik,
Szomorúfűz, el, messze nyugatig
És daru, árván énekelve.
Juhász Gyula: A darvadozás vagy: Itt élt s darvadozott...
Itt élt s darvadozott a magyar föld és a magyar nép
Hű és tisztaszívű íróművésze: Tömörkény.
Juhász Gyula: Negyvenhatosok
Hűs Tisza partjáról, hol a szürke füzes szomorún leng,
Nagy jegenyék dala zsong, szőke akác mosolyog.
Hol Dugonics búsong, Dankó muzsikál és méla Tömörkény
Darvadozik anyaföld csöndes eressze alatt,
Hol kis házak előtt, ha vasárnap alkonya barnul,
Ülnek a jó öregek, égnek a makrapipák
S várnak a szép eladók pötykén kivirulva az ablak
Százszorszépei közt és violái mögött
S várnak néma, sötét sorban, síró szemmel, feketében,
Fájdalmas szüzek és bánatos édesanyák.
Juhász Gyula: Hamu
Elalvó mécses jeltelen síron,
Így darvadozom életem felett,
Már hallgatagon vár a nagy titok
És az élet lassanként elfeled.
