Sápi Antal 75 éves gazda a bihari Darvas faluból:
A daruk úgy fészkeltek egész családi körben. És azoknak tojását a pákászok nem tudták megközelíteni, mert annyira védték az anyadaruk, hogy agyon verték volna a pákászokat. Az öreg Verezs bácsi mesélte ezt. Oda nem lehetett menni csak úgy. A daruknál őr van, poszt. És ha megközelítik, rájuk lőnek, agyonverik az őrt a többiek. Mert az jelt ad, nagyot fütyöl. Húsz, harminc lépésre volt egy a többitől. Az nem legel, a többiek meg legelnek. Ha sejtett valakit menni arra a posztdaru, nagyot kiáltott és a többiek szálltak fel és mentek el.
Voltak úgy hajlások, erek, és a darvak a magaslatokon legeltek. És akkor a vadász az érnek a mélyedésén ment, hogy az a poszt sem látta meg. És akkor az érnek a mélyedéséből az irányt felvette, hogy mely tájon legelnek a darvak és akkor hason csúszva közelítette meg lövésre. Így tudták meglőni a darvat. Így tudták a darut megcsalni a régi pákászok, aztán még mások is. Ez a Fekete Gyuri, ez is úgy lőtte meg a darut, csellel.
Itt ahol a Mező úr tanyája van, Kisoros, ott volt a daruszállás. Onnan kapta Darvas a nevét: darv, de ki van bővítve Darvas-ra.
(Végh József: Sárréti népmesék és népi elbeszélések. (Magyar népnyelvi szövegek 1.) Debrecen. 1944. 68. o.)
